Felfedező túra az Ipolyon

Felfedező túra az Ipolyon

Pompás, napsütéses idő ígérkezett hétvégére, mi pedig munka nélkül maradtunk, mert téli szerelmünkre, a Hévíz-patakra nekünk már nem jutott engedély a Valentin-napot követő hétvégén. Népszerű helyszín ez a mesés patak a vízitúrázók körében, hisz egész télen evezhető ez a meleg vizű, tavirózsákkal és hattyúkkal büszkélkedő természeti csoda. Nem meglepő hát, hogy versengenek a helyekért, engedélyekért a vízitúráztató cégek. Sajnos, néhány vállalkozó nem igazán sportszerűen, “okos” megoldásokkal kijátszva a szabályozást, a kiszabott kvótát túllépve rendel meg egyszerre nagy számban engedélyeket, ezzel kiszorítva a kisebb, tisztességesen engedélyt igénylő csapatokat. Mi a kisebb cégek közé tartozunk, s mivel engedélyhez már nem jutottunk, így a megmaradt helyekből gazdálkodtunk ebben a szezonban. A Valentin-nap hétvégéjének engedélyei az elsők között fogytak el még novemberben. Azonban egy ilyen apróság nem tántorít el bennünket az evezéstől, nem olyan fából faragtak minket, mint egy uszadékfa, amit csak sodor az ár….. Gondoltunk egyet, felpakoltuk a tengeri kajakokat és korán reggel útra keltünk.

Szombat lévén útközben megálltunk Nagymaroson, ahol nyüzsgő élet folyt a piacon, a kisvárosok barátságos hangulatával, ahol ismerősök köszöntik egymást, nem csupán vásárolnak, hanem beszélgetnek is egymással az emberek. Amint kiszálltunk az ÉlesKayak kisbuszból megcsapott bennünket a házi csalamádé savanykásan fűszeres illata. Összeszaladt a nyál a szánkban. Mikor megláttuk a sajttal gazdagon megszórt lángos, kellett némi önfegyelem, hogy tovább lépjünk. A sok finom sonka, házi sajtok, házi tej, gyümölcs és zöldségkínálat oly hívogató volt, hogy végül nem lehetett kihagyni egyik árust sem. A hasunkat mindannyian nagyon szeretjük, így végül nem csupán nézelődtünk, hanem vásároltunk és reggeliztünk is. Vettünk az ínycsiklandozó kőrözöttekből csípőset, medvehagymásat, bevásároltunk házi epres és málnás joghurtból, a pék kínálatából nem csak említésre méltó a sajjtal töltött kifli, hanem egyszerűen kihagyhatatlan. A diólekvárt és a homoktövislekvárt legközelebbre tartogatjuk, a házi füstölt szalonnával és kolbásszal egyetemben.

A piacon tett erőt próbáló kitérő után folytattuk utunkat a reggeli napsütésben. A Duna mentén haladva kedves, barátságos településeken keresztül visz az út, Nagymaros, Zebegény, Dömös – ezekről a helyekről minden kirándulni vágyó tudja, hogy gyönyörű helyek. De ahogy tovább haladtunk, igazán meglepő élményben volt részünk: Ipolydamásdon csinos, színes, vidám és elsőre teljesen élőnek látszó szalmabábok fogadtak bennünket úton- útfélen. Az egyik a jelzőtáblát támasztotta, “mások” a padon üldögéltek, néhányan a kocsma előtt, és voltak, akik a fűben piknikeztek. A vidám falu így készül a farsangra 🙂 Mellesleg, minden autóst kedvesen arra ösztönözve, hogy lassítson. Amúgyis, kár lenne ezeken e bájos falvakon, – mint Letkés, Ipolytölgyes, Ipolypásztó – átszáguldani.

Vámosmikolánál, a gyönyörű zsákfalunál szálltunk vízre. Az előző napok esőzésének köszönhetően kissé sáros parton, de az ÉlesKayak kisbusz helytállt a dagonyában és egészen a partig leálltunk. A vízisporthoz a sár is hozzátartozik, amit egy laza cipőcserével áthidaltunk és lepakoltuk tengeri kajakjainkat. A télen Hévíz-patak csendes csordogálásához és növényzettel benőtt sűrűbb szakaszaihoz szokott karunk gyorsan felismerte, hogy az Ipolyon lehet evezni is. 🙂 Az áradásnak köszönhetően rengeteg víz volt a folyóban, és nem csupán az evezőcsapásaink, hanem a folyó sodrása is rendesen vitt bennünket célunk felé.

A vízről megcsodálhattuk Ipolytölgyes templomát, de utunk során a településekből szinte semmi mást nem láttunk. Kizárólag a természetet. A folyó mindkét partját a viharkár sújtotta kopár fák látványa szegélyezte, s képzeljétek, egyáltalán nem nyújtott szomorú látványt! Az Életet láttuk, amint túléli a vihart, a telet, ahogyan az Élet utat tör magának és a napsütés hívó szavára újra ágakat növesztenek a hasadt törzsű fák, a leszakadt ágak helyet adnak a fiatalabbaknak. A folyó itt-ott lágyan hullámzott, ellepett olyan kis szigeteket, amik máskor átemelésre kényszerítenek, vagy épp egy kis pihenőre kínálnak alkalmat. A vízről felrebbenő madarak, vadkacsák, szürkegémek csapatostul köszöntek ránk. A szürke fák ágai között egy lehetetlenül kéken feltűnő kis jégmadár hosszasan elkísért bennünket utunk során.

Tartottunk egy kis pihenőt, elmajszoltuk a szendvicseinket, feltöltekeztünk napsütésből a parton is. A kutyánk szaladgált egy jót, meghempergett a fűben, látszott rajta, hogy ő is boldog. Kutyajó nap! 🙂

A pihenő után újabb lendülettel indultunk tovább, s a mai modern technikának köszönhetően pontosan tudhattuk azt is, hogy milyen sebességgel haladunk. A “régi vágású” főnökünk fejből mondta, érzésből hogy hány kilométert tehettünk meg és kb. milyen gyorsan haladunk. A “fiatal kolléga” csuklóján ellenőrizte és összevetette a becsült adatokat a mérőeszköz által közölt adatokkal. Szerintetek? “A főnöknek mindig igaza van. ” De tényleg! A mi esetünkben a Főni nem tévedett. Egyszer sem. 🙂 Hiába, aki profi, az profi.

A hódok nyomait szerte a parti fákon megtaláltuk, kidőlt-bedőlt ágakból épített, hatalmas hódvárakat kerülgettünk. Csodálatra méltó, ahogyan a hód lehetetlent nem ismerve, óriás fatörzseknek is nekilát. Igaz, láttunk egy-két vizsgamunkát :), ami bukás lehetett, mert a fa nem a vízbe, hanem a partra dőlt. Hiába, a szakmát tanulni és gyakorolni kell! 🙂

A februári ajándék-napsütésben összesen 28 km-t eveztünk. Kis csapatunk jóleső fáradtsággal nyugtázta a napot. Nem csak mi voltunk ilyen “elvetemültek”, utunk során találkoztunk egy kenus csapattal, akikkel kedvesen üdvözöltük egymást, majd a kiszállónál váltottunk pár szót is. Mint azok az emberek, akik ugyanannak a sportnak, hobbinak hódolnak, akik tiszteletben tartják a másikat, nem pedig versengő ellenfélként tekintenek rá. Igazán jóleső érzés volt a barátságos “hozzánk-állás” a zebegényi Depo-Z vízisport-eszköz kölcsönző munkatársaitól, ezúton is köszönjük nekik. Képzeljétek, még más túraútvonalat is ajánlottak a környéken! http://www.depo-z.hu/hu/

Hazafelé megálltunk Kismaroson, a Patak Vendéglőben és nem bántuk meg. Rendkívül kedves és figyelmes kiszolgálás mellett, nagyon finom fogásokat kínálnak, teljesen megfizethető árakon, szép, tiszta, igényes környezetben. A napi ajánlat zellerkrémlevese füstölt velőgombóccal utolérhetetlen volt, a húsleves gazdagon valóban gazdag volt. A pulykamell kertész módra rizibizivel vagy krokettel tálalva nem egyszerűen ízletes, hanem fenséges volt. A cigánypecsenyét nem részletezem. 🙂 S mindezt megkoronáztuk a házi szilvalekvárral és máköntettel felturbózott palacsintával. http://www.patakvendeglo.hu/

Este 6-kor értünk Budapestre, egy igazán kellemes napot tudva magunk mögött. Úton hazafelé végignéztük egymás fotóit, és mivel minden túravezető egyetértett, megterveztük, hogy mikor jövünk legközelebb! 🙂

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük