Egyedül Európa körül tengeri kajakkal

Egyedül Európa körül tengeri kajakkal

 

Magányos Európa turné.

 

Nem mindennapi gondolat, és semmiképpen sem mindennapi tett, kajakkal nekivágni a világnak. Ilyen furcsa, különleges ötlet csak egy furcsa, különleges embernek juthat az eszébe.

 

Zsolt a saját tervezésű és építésű, Santorini vulkánján “Argo” névre
keresztelt hajójában.

 

Ő Bihari Zsolt. Aki néhány éve épített magának egy hajót és elindult a nagy világba. Tisztelettel és érdeklődéssel figyeltük őt, és tartottuk vele a kapcsolatot. 2018-ban sikerült úgy szervezkednünk, hogy Horvátország egyik legtávolabb fekvő szigetét, Lastovot megkerülő túránkba becsatlakozott Mljet-sziget felől érkezve. . Ez a túra hagyományosan, évek óta az ÉlesKayak szezonzáró tengeri kajak túrája, október 23. körül tartjuk. Amikor még napközben nyári melegben lehet részünk, a tenger még kellemes, és estére sem hűl le nagyon a levegő.

Zsolt 2018-ban már Santorini óta hazafelé tartott. A telet itthon kívánta tölteni, hogy anyagi hátterét megteremthesse a következő etaphoz. Zsolt szponzor nélkül, csendesen, sajtó és média felhajtás nélkül evez immár 4 éve. Csak kevesen tudnak emberpróbáló teljesítményéről, s még kevesebben érezhetik át ennek a teljesítménynek a mögöttes tudását, fizikai-mentális felkészültségének szintjét és a küzdelmet, melyet minden nap minden órájában, percében vív a maga elé tűzött célért.

Nos, a túránkon épp kirándultunk az egyik dombtetőn, gyönyörködve az elénk táruló hatalmas tenger apró szigetekkel tagolt látványában. A szikrázó napfény csillogó táncot járt a vízen, a mindent átölelő csendben álldogáltunk és fotóztuk a hihetetlen panorámát. Egyszercsak egy parányi, alig látható valami bukkant elő a sziget árnyékából, ami mozgott, haladt előre a tengeren. Mindannyian felkaptuk a fejünket, hunyorogva meresztgettük a szemünket és próbáltuk megfejteni a jelenséget, racionális magyarázatot találva. Egy ember volt az. De hogyan? Egyedül? Magányosan? Egy lélekvesztő kis hajóval? Neeeem. Egy kajakkal! S akkor Krisztián örömmel kiáltott fel,miközben a többiek még
nem sejtettek semmit:: “Ez Zsolt! Ez Zsolt! Ideért!”

 

Találkozás a nagy utazóval

 

Ezt a nem mindennapi pillanatot gyorsan meg is örökítettük

 

Siettünk le a tengerpartra. Aki látta, tudja miről beszélek, aki nem látta, talán elképzelni sem tudja, milyen az, mikor két igazi kajakos találkozik a tengeren. Két igazi sportember. A cserzett bőrű tenger-járó-remete hatalmas, lomosnak tűnő hajójában ülve nyújtotta kezét a másik, ő hozzá képest kevésbé napbarnított túravezetőnek. A barátok, kajakos társak kezet fogtak, megölelték egymást és abban a pillanatban, abban a kézfogásban-ölelésben benne volt a tisztelet, a hála, az öröm, az elismerés, a szeretet és a sportteljesítmény minden aspektusa: a fájdalom, a küzdés, az akarat, az alázat, a kitartás. Amikor két olyan ember találkozik, akik szavak nélkül tudják mit él át a másik. Mi, a többiek, csak egy fura férfit láttunk a fura hajójával, s bár tudtuk, hogy mit visz végbe, csak később, a történeteit hallgatva fogtuk fel a nagyságát.

Papírtérkép, tájoló és iránytű mellett, a modern technika – GPS koordináták, chartplotter, AIS receiver  

 

Szerencsénk volt 5 napot együtt evezni ezzel a hatalmas tudással bíró férfival. A hatalmas tudást és felkészültséget leginkább az érezheti át, akinek volt része hasonló élményben. Egy szál tengeri kajak
alkalmas lehet arra, hogy az embernek mindene meglegyen a vízen!
Mi ugyan csak egy hétig túráztunk, vittünk magunkkal élelmet, sátrat, kempingfelszerelést, ruhát, mindenféle elektronikai eszközt, telefont, töltőt, fényképezőgépet és alig-alig fértünk el a hajóinkban. Állandó pakolás és rendszerezés jellemez egy-egy ilyen nomád túrát, hisz mindent, amire az egy hét során szükségünk lehet, visszük magunkkal a tengeri kajakok rekeszeiben. No, de mennyi minden kellhet egy hónapra? Egy pár hónapra? És egy évre? És 2-3 évre? Amikor a hajó az otthonod, a kamrád, a gardróbod, és csak azt és annyit vihetsz magaddal, ami belefér. Mindennapi használati dolgok. Plusz az élelem, az ivóvíz. Védelem a tűző Nap, a szakadó eső, a szél és a viharok ellen. Eszközök a tájékozódáshoz, a kommunikációhoz, a kapcsolattartáshoz, és hozzá energia, töltők mindenhez, a töltők töltéséhez…. Ámulattal néztük a hajót, mely ószeres-lomos megjelenése ellenére minden szükséges és modern eszközt, felszerelést magában rejtett. Zsolt maga építette hajóját, ami a 2016-os induláskor még  névtelen volt és csak később, az útja során Kykládok egyik homokos strandján megálmodott és Santorini vulkanikus szigetén ráírt “Argo” nevet kapta.. 

Ezen a speciális hajón minden van, amire csak szüksége lehet a túléléshez

 

2018. évi évadzáró tengeri kajak túránkon sok olyan kajakos sporttárs vett részt, akik saját tengeri kajakkal rendelkeznek és nem először túráznak a tengeren. Akiknek van fogalmuk arról, hogy mit jelent nekivágni a világnak, dacolni a zord időjárással, vagy éppen a forrósággal. Akik tapasztalták már, hogy egy-egy ilyen túra milyen szervezettséget és fegyelmet igényel, cserébe milyen szabadságot és nyugalmat ad. Mégis, most hogy egy olyan utazóval találkozhattunk, aki egyedül vágott neki ennek a hatalmas útnak, ilyen hosszú időre szakadt ki a “normális” életből, szinte most döbbentünk rá, hogy milyen kényelmes életünk van. Egy hétre kiragadjuk magunkat a civilizációból, kipihenjük magunkat, feltöltekezünk, majd visszatérünk a rendezett lakásunkba, a csapból folyik a víz, a háztető megvéd és a fridzsiderben semmi sem romlik meg. Ámulattal hallgattuk Zsolt csendes szavait, a történeteit viharról, zsilipelésről, határátkelésről, a különféle országok szokásairól, a vendégszeretetről, a segítőkészségről. Az emberségről. Sokat beszélgettek Krisztiánnal a régi közös kajakos élményekről, a mai modern technikai eszközökről, ruházatról, felszerelésekről, fejlesztésekről. És láttuk, hogy tényleg mindenre van valamije, a napelemtől a fertőtlenítőig. Nekem konkrétan megragasztotta a kissé repedt evezőlapátomat. Ő nekem. Ő, aki elvonult a világtól, nekem, aki onnan jöttem és oda megyek vissza.

Régi, közös kajakos élmények felelevenítése

 

A túra során Krisztián és Zsolt mindennap közösen nézték meg a várható időjárást, tervezték meg az aznapi útvonalat és sokat, nagyon sokat beszélgettek.

Egyeztetés az időjárásról, útvonalról, az előttünk álló napról

 

Zsolt minden kérdésünkre felelt, szívesen és csendesen. Örömmel fogadta az érdeklődést, de nem várta el. Szerényen tekint magára, nem hivalkodásból vágott neki az útnak, nem a sikert hajszolja, pláne nem az anyagi elismerést. Mindennek örült és mindent megköszönt, amivel meg tudtuk ajándékozni. Egy új hullámkötény, egy feltöltött gázpalack, egy hazai konzerv….. és imádta a finom közös vacsorákat. Jó volt látni az örömét, és öröm volt számunkra is, hogy hozzájárulhattunk az életéhez, még ha csak ilyen apróságokkal is. 

Utolsó este Zsolt elkísért bennünket a kompra, amivel mi elindultunk Splitbe, ahol az autóink vártak, hogy onnan folytassuk utunkat hazafelé.   Utólag mesélte,hogy a komp indulásakor kimászott a sátorból,nézte,ahogy
az éjszaka fényeiben távolodik a komp, mint valami űrhajó…  Ő pedig másnap reggel ismét egyedül kelt útra az “Argo”-val, feltöltekezve a velünk töltött pár nap élményével és friss kennyérrel. 

Búcsú a nagy utazótól, mi ezzel a komppal indulunk, ő pedig folytatja magányos turnéját az “Argo”-val – mindannyian hazafelé igyekszünk. 

 

Miután hazaérkezett, több előadást is tartott itthon kisebb-nagyobb baráti, szakmai csoportok által szervezett programokon. Mi is részt vettünk 2018 decemberében az egyik előadásán, ahol Zsolt vitorlázóknak mesélt a kikötőkről, a szabályokról, a látnivalókról, az érdekességekről, a saját tapasztalatairól. Tudását és gyakorlati útmutatásait teljesen ingyen osztotta meg a hallgatósággal, és minden kérdésre válaszolt. Hosszúra nyúlt a beszélgetős este, de megérte a végéig kitartani, mert nem csupán a hasznos információkat, de az embert is megismerhette az, aki jelen volt. 

A tavasz beköszöntével Zsolt ismét útra kelt, útját ott folytatta, ahol abbahagyta. Sok nehézséggel kellett megküzdenie 2019-ben, kirabolták Németországban, a francia kitérő miatt elfogyott a pénze, az ígéretek, amik segítségről szóltak, köddé lettek ….. de nem adta fel. A nehézségek miatt sajnos, nem sikerült a tél beállta előtt hazaérnie, így hidegben, esőben, ködben, zimankóban evezett.  2 havas, esős januári napra Krisztián csatlakozott hozzá, Komáromtól Esztergomig eveztek együtt.

 

Vízre szállás Komáromban 

 

Együtt a hazafelé tartó úton 

 

Két napot töltöttek együtt a Dunán. El tudjátok képzelni, hogy ebben a latyakos, nyálkás, hideg időben vízre szálltok? Ők megtették. A vízen már jó idő volt, azt mondták. 🙂 Szerencsére a hóesés elkerülte őket és száraz időben kötöttek ki a kavicsos Duna-parton. Tüzet raktak, hogy melegedjenek és szalonnát sütöttek vacsorára. És nem, ne gondoljátok, hogy mellé pálinkáztak. Zsolt egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. A lobogó tűz mellett a kajakos barátok úgy beszélgettek egymással, hogy nem zavarta őket senki. A téli Duna-parton, a ködben. 

Második nap együtt reggeliztek, és előző napi  kitartásukat az időjárás napsütéssel honorálta. Csodás, száraz, szinte meleg időben szálltak vízre. A napsütés azonban nem tartott sokáig.

Napközben beborult, estére hóesés és viharos szél  kerekedett. Zsolt szerencsére az esztergomi yacht-club kikötőjében tölthette az éjszakát, fedett helyen. Útját a végső célhoz, a Margitszigethez egyedül folytatta. Szombaton ért haza. Csendben, felhajtás és sajtó nélkül. 

 

 

Bejegyzésünkkel szeretnénk kifejezni tiszteletünket és nagyrabecsülésünket Zsolt kitartása, ereje, tudása és szerénysége iránt. Mi, kívülállók, akik ugyan imádunk kajakozni, nomád túrázni, világot látni és a hétköznapoktól elrugaszkodni, de korántsem vagyunk ennyire “furcsák”, csak álmélkodva csodáljuk Zsoltot. Talán kicsit irigykedünk is, hogy ő meg merte tenni azt, amire a szíve vágyott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük